Várólista 2022

Idén már 12. éve, hogy Lobó meghirdeti a várólista csökkentést, ezúttal is vele tartok. Eddig minden évben sikeresen teljesítettem a kihívást, aminek 2022-ben ezekkel a könyvekkel vágok neki:

Ablonczy Balázs: Ismeretlen Trianon

Arno Strobel: Offline

Bächer Iván: Névsorolvasó

Catherine Tarley: Die Plantage

Charles Martin: Hosszú az út

Donna Douglas: Die Nightingale Schwestern

J.S. Margot: Mazel Tov

John Steinbeck: A kék öböl

Julie Leuze: Der Duft von Hibiskus

Lesley Pearse: Wenn Tausend Sterne fallen

Máté Ferenc: Ein Weinberg in der Toskana

Mindszenty József: Emlékirataim

Ellen McCoy: Verliebt und zugeschneit – Alaska wider Willen 2.

Valamiért azt gondoltam, h az 1. részben megismert Liv és Matt életét követhetjük nyomon a 2. részben – na, nem mintha annyira a szívemhez nőttek volna – de nem erről van szó. Bár ők is felbukkannak mellékszereplőként, de ezúttal az 1. részben megismert Tom áll az események középpontjában.

Kiderül, h van egy kislánya, akit egyedül nevel és ő az oka annak is, h bár azonnal vonzalmat érez az ünnepekre Alaszkába menekülő kaliforniai Sarah iránt, el akarja nyomni az érzéseit iránta, mert úgy gondolja, hosszú távon nem lehet semmi ebből. A két fél hosszasan győzködi egymást, hol arról, h van jövőjük, hol arról, h nincs, miközben mindenki számára nyilvánvaló, h a happy end ezáltal maximum késik, de nem marad el. Szerencsére ezt a részt már mások olvasták, ők nem voltak annyira karót nyeltek, de ez is az a kategória volt, h kimondottan örültem, h vége:).

Ellen McCoy: Unsäglich verliebt – Alaska wider Willen

Igazából a 2. része miatt kezdtem el hallgatni ezt, mert az karácsonyi. Liv sikeres vállalati tanácsadó, épp az előléptetését várja, amikor a főnöke még egy utolsó feladattal bízza meg, a zsírosabb állás előtt: vegye górcső alá unokaöccse faüzemét a jeges Alaszkában.

A karrierista nőnek persze ez a legkevésbé sem tetszik, de lenyeli a békát és mielőbb szeretné maga mögött hagyni ezt a pitiáner feladatot. Lelkesedése a megérkezése után sem nő: minden képzeletet felülmúló hideg az isten háta mögött, ráadásul a cég tulajdonos unokaöccs is több, mint bizalmatlan irányába. Persze tudjuk, h ezek a kezdeti nagy ellenségeskedések hova vezetnek az efféle könyvekben, itt sem kell tartani attól, h elmarad a happy end, bár jócskán várat magára. Nem szeretem, amikor az ilyen nyilvánvaló kimenetelű történeteket a végeltenségig húzza a szerző, ezt is feleslgesesn hosszúnak találtam. Ami számomra még sokat levont az élvezeti értékéből, h a két felolvasó – spotify-n hallgattam ezt is – abszolút nem tudta szerintem életre kelteni a szereplőket, egymást múlták alul. Persze azt sem vonom kétségbe, h „hozott anyagból” kellett dolgozniuk és a szerző sem törte agyon magát, h hús-vér karaktereket alkosson. Szóval, ahogy már írtam, nyilván Sarah Morgan regényei sem remekművek, de ilyenkor azért mindig megtanulom becsülni őket;).

Abby Clements: Ein Traum am Kaminfeuer

Olvastam már a szerzőtől és rémlett, h nem lett a kedvencem, de régóta várakozott már ez, gondoltam belevágok. Amelia és Jack pár éve házasok és Londonban élnek. Ahogy közeledik a nő 30. születésnapja, egyre erősödik benne a vágy, h megvalósítsa régi álmát és vidékre költözzön. Végül bele is vágnak a nagy kalandba és a nő tanári állását feladva megkezdik vidéki életüket a bájos, de romos kis cottage-ben. Eleinte gondoltam jó lesz ez, cuki pár, cuki ház, májustól karácsonyig követhetjük, h újítják fel, teszik otthonossá a kis házukat, de aztán az első néhány fejezet után egyre jobban elkezdett idegesíteni.

Nulla történés, semmi dramaturgia, pláne elképzelés, teljesen felesleges párbeszédek, amik abszolút semmit nem viszik előre a történetet. „Imádtam”, amikor ugyanazt a semmitmondó történetet elolvassuk valós időben, majd elmesélik a barátaiknak, anyjának etc. Sajnos azt kell mondjam, a felújítás részét is eléggé furának találtam, aki már újított fel bármit, szerintem tudja, h az nem egészen úgy működik, ahogy ebben a könyvben, na de ez még a kisebbik probléma. A szerző megpróbálkozott egy múltbéli titokzatos szállal is a cottage előző tulajdonosa révén, de ez is zagyva és elnagyolt maradt. Ami pedig a leginkább fura volt, h a főszereplőink, Amelia és Jack házassága válságba kerül, mert az egyik legfontosabb kérdésben nem értenek alapvetően egyet, méghozzá abban, akarnak-e gyereket. Ennek ellenére – és anélkül, h ebben bármire is jutnának – a regény végére újra egymásra találnak. Soha nem értem, minek ilyen komolyabb témákat felvillantani az ehhez hasonló könyvekben, amikor csak borzasztó felszínesen dolgozza fel, vagy még úgy sem. Mindennek tetejébe -és a borító ellenére - egyáltalán nem karácsonyi könyv, ez is csak említés szintjén bukkan fel benne a végén.

Michelle Schrenk: Der Zauber des ersten Schnees

Idei első „karácsonyi olvasmányom”, de ez tényleg nagyon idézőjeles. Olvastam már a szerzőtől, akkor sem voltam elragadtatva, de gondoltam rövid, egynek jó lesz. Hááát… Különösen az elején elég zagyvának hatott a történet.

Ahogy a cím is ígéri (Az első hó varázsa), a történet egy hógömb és az első hó körül forog, amikor is a kívánságok valóra válnak. Mikor leesik az első hó, Elli úgy dönt, elmeséli az ő tragikus szerelmi történetét a lányának, Annának. Semmitmondó párbeszédek, gyenge sztori, semmilyen szereplők, az egyetlen pozitívum az volt az egészben számomra, hogy rövid volt.

Sarah Morgan: Verliebt für eine Weihnachtsnacht

A Manhattan sorozat befejező része, a záró trilógia főszereplő testvérei közül ezúttal Harriet a főszereplő. Ő a félénk iker, akit bátjya és ikertestvére is mindig védelmez, de neki kezd elege lenni ebből.

Most, hogy a testvérei megtalálták a boldogságot és ő „egyedül maradt”, igyekszik önállósodni és folyamatos kihívások elég állítani magát, amik által kilép a komfortzónájából. Az egyik ilyen este a sürgősségink végződik számára, ahol a jóképű, de elég barátságtalan orvos, Dr. Black kezeli. Útjaik aztán hamarosan újra keresztezik egymást, de ezúttal Harriet felségterületén. A férfihoz kerül pár napra a nővére kutyája, akivel a lány jár sétálni és most segítenie kellene a beillesztkedést is és a két fél egymásra találását. Persze nem kell sok fantázia hozzá, h tudjuk, nem csak a kutyával kerül sor az egymásra találásra;). Főszereplőnőnk igazi fejlődésen megy át, legyőzi félénkségét és rossz tapasztalatait, megnyílik, kipróbál új dolgokat és persze jutalmul a happy end sem marad el, némi kis szenvedés után. Ez a rész újra jobban tetszett, maga a sztori: a konfliktusok, a szereplők és változásuk. Picit a karácsonyi hangulatot hiányoltam belőle, persze időnként megemlítik, h közeleg a karácsony vagy esik a hó, de az utolsó fejezetekig - amik Snow Christalban játszódnak, Morgan egy másik sorozatának szereplőivel – nem sok köze van az ünnephez.

Sarah Morgan: Verliebt bis in die Fingerspitzen

Az előző, 5. részről írt bejegyzésemet azzal fejeztem be, mennyire tetszett Nicole Engel felolvasása. Ő olvasta a 6. részt is (és a 7. is) és bár a teljesítménye ugyanolyan, mint az előző kötetben, de nem csak színvonalban, hanem minden szempontból. Bár a szereplők mások, ő teljesen ugyanazokat a figurákat „hozza”, ezáltal itt már annyira nem tetszett a produkciója. Persze ezért nem csak ő tehető „felelőssé”, hanem a szerző is, hisz azért Morgan karakterei is eléggé sablonokból építkeznek, na de hát, ne legyünk telhetetlenek.

Ebben a részben az előző történet főhősének, Danielnek az egyik húga, Fliss áll a középpontban. Ikertesójával, Henriettel New Yorkban indították be sikeres vállalkozásukat: kutyákra vigyáznak, velük mennek sétálni. Ám amikor egy nap megtudja, h volt férje, az állatorvos Seth a közelben kezd dolgozni, bepánikol és kapva-kap az alkalmon, h elhagyja a várost - a találkozást elkerülve - és nagymamájuknak segítsen az idilli Hamptonson. Persze az első ember, akibe ott belebotlik, ki más lenne, mint Seth, akiről gyorsan kiderül, h továbbra is ott él. Fliss mindent megpróbál, h ne kelljen valódi beszélgetést folytatniuk, az ikertestvérének adja ki magát, eléggé sikertelenül, hisz a két lány különbözőbb aligha lehetne. Sok minden derül ki kettejük múltjáról, családjáról, nagy nehezen sikerül tisztázniuk a sok évvel ezelőtt történteket és némi kis további bonyodalom után itt is jöhet a happy end. Ez a rész nem tetszett már annyira, valószínű azért sem, mert így egymás után még feltűnőbb az „egy kaptafa”, de azért meghallgatom még a befejező részt, aminek a másik iker és – reményeim szerint – a karácsony a főszereplői;).